32 - Megkönnyebbült

Halihalloo,

o m g. A mai rész hihetetlen édes lett, végre felbukkan benne Alexa meg Holly és Palmernek meg Alexának is sikerül a dolgaikat elintézniük.^^ But a rész fénypontja az mindenképpen Niall-Holly lesz, úgy hogy nem is húznám tovább az időt, jó olvasást! Xx♥ 

PALMER TONKIN

Kicsit rosszul éreztem magam, amint közöltem Saraval, hogy New Yorkba kell mennem Niallel, már csak azért is, mert továbbra is furcsán viselkedett, miután elmondta, hogy volt az a kis viszonya Liammel. Nem tudtam eldönteni, hogy bűntudata volt, esetleg rosszul érezte magát, mert a barátom legjobb barátjával kezdett ki, vagy talán egy kicsit mélyebben megérintette a srác, mint kellett volna. És bár bántott, hogy nem maradhattam vele, és nem önthette ki nekem a szívét újra meg újra, ami nagyjából a bocsánatkéréseiből állt, muszáj volt New Yorkba jönnünk. Niall alig tudta kivárni, hogy találkozhasson Hollyval, nekem pedig mellette kellett lennem, mert így is ellöktem magamtól, mikor korábban szüksége volt rám. Noha nem gondoltam volna, hogy egyre idegesebb leszek, amint közeledünk Alexaékhoz. Tapintani lehetett a feszültséget a kocsiban és utáltam, hogy így érzek. Próbáltam magam leállítani, belül már leordítottam a saját fejemet újra és újra. Nagyokat nyeltem, hogy eltűnjön a gombóc a torkomból, de persze meg sem moccant onnan. Megszorítottam a Niall kezét, amint befordultunk az utcába, mire felém fordította a fejét. Elmosolyodtam, míg a másik kezemet az arcára csúsztattam és megsimogattam a hüvelykujjával sima bőrét. Éreztem, amint leállt alattunk az autó, így elengedtem Niall arcát, aztán előre néztem Brianre.

- Köszi, hogy elhoztál minket.

- Csak szólj, hogy mikor jöjjek értetek és itt leszek – mosolygott hátra.

- Rendben. Szia! – nyitottam ki az ajtót, aztán kiszálltam a járdára, utánam pedig Niall is. Hallottam, amint ő is elköszönt tőle, majd becsukta az ajtót, Brian pedig már tovább is hajtott. Niall felé fordultam, és az arcára néztem. Gondterhelt volt, homloka ráncokba szaladt és néhány hajtincse odahullott. Amint a tekintetünk összetalálkozott, kezét a derekamra csúsztatta, aztán magához húzott és ajkait az enyémek ellen nyomta. Kezeimmel kabátjába kapaszkodtam és erősebben nyomtam a számat az övéje ellen, ami miatt egy nyögés csúszott ki a száján, én pedig még erősebben szorítottam magamhoz. Szükségem volt rá, az ölelésére és csókjára, és már ezerszer megbántam, amiért tegnap olyan beszarian viselkedtem vele, mikor megvolt rá az alkalmunk, hogy beletemetkezzünk egymásba. Egy cuppanással váltak el ajkaink egymásétól, levegő, ami kiszaladt a szánkon fehér füstként szállt fel a felhők közé. Akármennyire hülyén is hangozzék, sokkal jobban éreztem magamat a csókja után és emiatt azon kezdtem gondolkozni, hogy mikor volt csókolt meg utoljára. Talán még tegnap este? Fogalmam sincs. Nem is számított már.

- Sajnálom, hogy ilyen ideges vagyok – suttogta, miközben apró csókokat nyomott továbbra is a számra. – Tudnod kell, hogy veled akarok lenni. Csakis veled.

- Tudom Niall – sóhajtottam. - Ne aggódj, minden rendben lesz. Holly imádni fog.

Imádtam a mosolyát, amivel megajándékozott, akárhányszor csak szóba került Holly.

- Menjünk be – suttogtam mosolyogva, aztán utoljára megcsókoltam, majd elváltunk, és beütöttem a kódot, hogy betudjunk menni a kapun. Ujjainkat összekulcsolva és szapora léptekkel siettünk a bejárati ajtó felé, hiszen iszonyú hideg volt és még egyikünk sem barátkozott meg a mínusz fokokkal. Míg Niall keze a csengő felé indult meg, addig az enyém a kilincset nyomta le. Elnevette magát és megrázta a fejét, míg én egy apró mosollyal benyomtam az ajtót.

- Hát persze, te itt laksz – motyogta, míg én az alsó ajkamba haraptam és hátra pillantottam rá.

- Nem sokáig – suttogtam, majd felemeltem a lábam, hogy letudjam venni a csizmám. – Hahó! – kiáltottam el magam, közben pedig leügyködtem a másik csizmámat is. Niall elvette a kabátomat, amit megköszöntem, majd bentebb indultam, de csak lassan, hogy Niall betudjon érni.

- Palmer? – hallottam a halk baba hangot a konyhából, mire elmosolyodtam.

- Holly? – kérdeztem vissza, miközben Niall kezét megéreztem a derekamon.

- Palmer! – kiáltott fel újra, én pedig elnevettem magam és vártam, hogy megjelenjen a konyhából. Nem is kellett sok, hallottam kis lábainak dobbanását a kövön, majd elő is bukkant szőke fejecskéje a konyhából. Olyan nagy hévvel futott a lábaimnak, hogy szerintem észre sem vette, hogy áll valaki mögöttem. Kuncogva lehajoltam hozzá és az ölembe kaptam, mire ő rögtön a nyakamhoz bújt, én pedig puszikkal hintettem be finom illatú hajacskáját.

- Hát, szia Holly – kuncogtam a fülébe. – Aw, úgy hiányoztál. Mi van rajtad, kötény? – kérdeztem, mire elhúzódott tőlem, de nem válaszolt. Nagy szemeivel egy pillanatra rám nézett, aztán vissza mögém, mire elvigyorodtam és úgy fordultam, hogy Niallel szemben legyen, míg én neki oldalazva álltam. – Na, mi az, nem is köszönsz? – kérdeztem, miközben kicsit megemeltem, de hát csinálhattam vagy mondhattam volna bármit, ő akkor sem figyelt volna rám. Niallre néztem és türtőztetnem kellett magamat, nehogy hangosan olvadozni kezdjek. – Holly. Már találkoztál Niallel, emlékszel?

- Szia Holly – szólalt meg Niall. Holly szégyellősen a mellkasomnak dőlt, mire felkuncogtam és leraktam a földre, de kis kezeit visszanyújtotta felém.

- Szeretnék anyunak is köszönni édesem – simítottam végig az arcocskáján, ő pedig lebiggyesztette a száját, aztán visszaszaladt Alexához, aki alig két méterre állt már csak tőlünk. Rajta is egy kötény volt, orrán ott csücsült szemüvege, míg a haja egy rendezetlen gombócban volt a feje tetején. Mosolyogva magamhoz öleltem, míg Holly bebújt kettőnk közé és a felsőmbe kapaszkodva leselkedett ki Niallre.

- Sziasztok – mosolygott Alexa. – Rendben megérkeztetek?

- Mhm, igen – bólintottam, amint elhúzódtam tőle.

- Szia Niall.

- Szia, Alexa. Köszi, hogy eljöhettem.

- Hát, megállapodtunk, nem? – mosolygott Alexa, aztán lepillantott Hollyra, aki még mindig édesapját kukkolta. Édesapját. Huh, ez elképesztően fura.

- Csak nem süttök? – kérdeztem végül ezzel megtörve a csendet.

- De igen, éppen a közepében vagyunk, de nem baj. Majd gyorsan befejezem egyedül. Holly vedd le szépen a kötényed, és add, ide felakasztom. Kértek valamit?

- Igen, kaphatnék egy citromos teát? Mézzel? – kérdeztem mosolyogva Alexától, míg néztem Holly miként veszi le a kötényt magáról. Amint átadta azt az anyukájának, kiskezét az enyémbe tette.

- Persze. Niall?

- Jó lesz nekem is a tea, köszi.

- Menjetek a nappaliba. Mindjárt viszem – ment vissza a konyhába, én pedig hátra néztem Niallre, miközben Holly már el is indult a nappali felé. A hatalmas karácsonyfa ott állt a tévés szekrény és a teraszajtó között a sarokban, és csak az égői és a másik égősor a tévé körül és felett voltak az egyetlen dolog, amit fényt adtak a szobában, mivel odakint már besötétedett. Felkapcsoltam a lámpák egyikfelét, hogy ne legyen annyira félhomály, míg Holly csak tovább húzott a szőnyeg felé, ahol, mint mindig, most is játékok hevertek. Egy számomra új MyLittlePony –t és építőkockák voltak a földön, és egy félig megkezdett ház a kockákból kirakva. Holly eléggé szeretett ezekkel játszani, képes volt őt órákra lefoglalni.

- Csak nem új pónid van? – kérdeztem, amint letérdeltem a földre, ő pedig elengedte a kezem és ügyelve, hogy ne lépjen rá egy kockára se, odatipegett a játékához.

- Kaptam. Fa alatt volt – mutatott oda, és felém nyújtotta a póniját, én pedig mosolyogva vettem el tőle.

- Nagyon szép. Még cumija is van!

- Ha a szájába adod, akkor lecsukja a szemeit – guggolt le mellém, és a szájába nyomta a babának a kék cumit, így az valóban lecsukta a szemeit, és még meg is szólalt, meg sóhajtott egyet. – Beszél is – mosolygott fel rám édesen.

- És mi a neve?

- Ööö… nincs neve – nevetett fel és lehuppant a fenekére, én meg felnéztem Niallre vigyorogva, aki csak állt mellettünk.

- Ülj le ide – mondtam neki mosolyogva, aztán visszanéztem Hollyra, aki időközben elvette tőlem a pónit, lerakta a földre és még be is takarta egy kis takaróval. Niall is leült mellém a földre, mire Holly felnézett rá, majd egyszerűen felállt és eltotyogott valamerre. – Na és még mit hozott a mikulás? Mi volt a fa alatt? – kérdeztem őt.

- Játékot! – kiáltott fel boldogan, én pedig újfent felkuncogtam. – Ruhát.

- Új ruhát? Felsőt, nadrágot, vagy egybe részest? – kérdeztem, miközben a pulcsimra mutattam és a nadrágomra, ő pedig végig nézett magán mire válaszolt volna.

- Mindet – válaszolta, kis kezeit az arcára simította és úgy vigyorgott rám.

-  És voltak már rajtad?

- Igen. Nananál. És a felhők felrobbantak – mutatott felfelé. – Színes volt.

- A tűzijátékra gondolsz Holly? – nevettem fel, ő pedig bólogatni kezdett, közben tovább totyogott a folyosó felé, de gyanítom, hogy a konyhába ment.

- Alexa anyukáját hívja Nananak – néztem Niallre kuncogva.

- Én nem vettem neki semmit karácsonyra – nézett rám elkerekedett szemekkel, nekem pedig újfent nevetnem kellett.

- Jaj, te, nem is kellett még – pusziltam meg az arcát. – Én vettem neki egy babakocsit, amibe a babáját rakja, meg ilyen mesekönyvet és egy hintát, amit itt bent lehet felszerelni, bár még nem látom sehol – néztem körül. – És ezeket tőlünk kapta, szóval ne parázz.

- De… ah, olyan hülye vagyok.

- Jaj Niall, ne fújd fel a dolgot – kuncogtam fel, miközben magamhoz húztam a fejét és puszit nyomtam az arcára. – Mondom, tőlünk kapta és különben is, még csak most ismerkedtek. Majd szépen lassan minden rendben lesz, oké?

- Oké – motyogta.

- Héj, mosolyogj – nyomtam fel az ujjammal a szájának a sarkát, mire el is mosolyodott én pedig egy gyors puszit nyomtam oda. – És ne félj nyitni felé.

- Rendben.

- Én rajzoltam – mondta Holly egészen közelről, mire hátra fordultam és meglepődve néztem rá.

- Hát te milyen csendesen lopakodsz mögénk? – kaptam el a kis testét és az ölembe húztam, mire felvisított és kacagott egyszerre. – Na, mutasd, mit rajzoltál – ültettem a combomra, ő pedig megfordította a lapot. Színes kriszkraszok voltak az égre színezve, alul pedig egy csík fű. – Hű, ilyen volt a tűzijáték?

- Igen.

- Nem féltél tőle? – kérdezte Niall, mire Holly megrázta a fejét, közben pedig még mindig a rajzát nézte. Szerintem észre sem vette, hogy Niall kérdezte őt, nem pedig én. – Pedig elég hangosak.

- Befogtam a fülem – rakta oda két kis kezecskéjét, mire felnevettem és megpusziltam a haját.

- De ügyes vagy. Nananál voltatok a tűzijátékkor?

- Igen. Candy félt. Sírt.

- Odabújtál hozzá? Megnyugtattad?

- Igen. De tovább sírt.

- Holly, mondd el Niallnek, hogy néz ki Candy. Nana kutyája.

- Fehér szőre van. Meg piros.

- Hosszú szőre van, ugye? – kérdeztem vissza.

- Igen. És mindig nyalogat – észre sem vettem, hogy Holly Niall felé fordulva meséli el, hogyan néz ki Candy. Leginkább a kicsi mondanivalójára koncentráltam, hiszen próbáljuk egyre többet beszéltetni őt és a szókincsét növelni.

- Mindig nyalogat? Akkor az azt jelenti, hogy szeret téged – válaszolt mosolyogva Niall.

- Tudom! – kuncogott Holly. – Én is szeretem Candyt. Csiklandós a szőre.

- Oh, szóval csiklandós vagy?

- De még mennyire – csusszantak a kezeim Holly hasához, mire rögtön megugrott és felhúzta a lábait, aztán visítozni kezdett, amint csiklandozni kezdtem őt. Nevetve nyomtam egy puszit az arcára, amint abba hagytam a kínzását, ő pedig elfolyva az ölemben és a földön vigyorogva nézett fel rám. Tudtam, hogy arra vár, hogy tovább csiklandozzam, így hát úgy is tettem, mire kis kezeit az arcomra rakta és abba és a nyakamba kapaszkodva visítozta a nevemet tovább. Végül abba hagytam, mire rögtön kimászott az ölemből és kicsit távolabb leülve a szőnyegre vigyorogva nézett ránk, míg kezével kisimította a haját a homlokából, ami odahullt.

- Nincs csat a hajadban? Csatoljuk fel, hogy ne zavarjon – mondtam neki, ő pedig tapogatni kezdett a hajában, hogy talál –e belőle hajcsatot. – Gyere ide – ütögettem meg a combomat, mire visszajött hozzám, aztán kiszedtem a kócos hajzuhatagából a pillangós hajcsatot és hátra csatoltam a haját.

- Palm befonod? – kérdezte aranyosan.

- Befonjam? Hogyan szeretnéd? Egy copfba fonjam?

- Nem, hanem itt – mutatta elöl. – És hátul kiengedve – simított végig a haján.

- Na, jó, de ahhoz kelleni fog hajgumi meg egy fésű. Hozok, rendben?

Bólogatva felállt az ölemből, mire én is feltápászkodtam.

- Mindjárt jövök – mosolyogtam le Niallre, mire Holly ránézett, én pedig a lépcső felé indultam. Amint haladtam fel, még mindig őket figyeltem, Holly éppen a kezébe vette a póniját, Niall pedig megkérte őt, hogy mutassa meg neki. Holly leült Niall elé békaülésben, én pedig elmosolyodtam és gyorsan felszaladtam az emeletre az említett hajgumikért és fésűért. Nem akartam sok mindenről lemaradni, pláne nem, ha Holly is elkezd barátkozni Niallel. A fürdőszobában aztán magamhoz vettem pár pici hajgumit, és Holly kisfésűjét, valamint bekukkantottam a szobámba is, ahol minden ugyanúgy állt, ahogyan az lenni szokott. Mire leértem Alexa kijött a konyhában a teával, és Holly is éppen egy műanyagpoharat tartott és ivott, miközben legnagyobb meglepetésemre Niall ölében ült. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megbarátkozik vele, hiszen elég szégyellős szokott lenni idegenek közelében, ugyanakkor hamar is barátkozik, tehát nem volt miért aggódnom. Nem volt szívem kiszakítani őt Niall öléből, tehát a fésűt és a hajgumikat csendben leraktam a dohányzó asztalra és lehuppantam Alexa mellé a kanapéra, majd előre dőltem és elvettem a bögrét a tálcáról, amin behozta citrommal és mézzel.

- Hol voltál? – kérdezte Alexa mosolyogva.

- Holly kérte, hogy fonjam be a haját, de azt hiszem, ráér később is – néztem újra rájuk, még mindig az új pónival voltak elfoglalva.

- Elég gyorsan megbarátkozott vele – mondta Alexa valamivel halkabban, én pedig kortyoltam egyet a teámból.

- Ühüm, szerintem is – bólintottam. – Holnap egésznap lakásokat nézünk, de ebédelhetnénk együtt, vagy valami. Apánál mondjuk?

- Nem tudom Palm. Mármint nyilvánosság előtt? Eddig olyan jól bújtatva maradt Holly, most ha hirtelen kivisszük, minden róla fog szólni.

- De hát eddig is vittük ki. Egy csomó képet feltöltöttünk instagramra, meg minden hova.

- Jó, de most nem csak hármasban ebédelnénk. Hanem Niallel. És tudod, milyen hírneve van és mennyi rajongója. Ők biztosan csámcsognának egy ideig a képeken.

- Már ha készülne rólunk.

- Készülnének.

- Azt hittem ezt megbeszéltétek Niallel? Nem akarja bújtatni őt, és továbbra is úgy tenni, mintha nem lenne az apja.

- Igen, persze és bele is mentem, hogy találkozzanak. De gondolom, ő sem akarja azonnal szétkürtölni, hogy van egy lánya, vagy nem?

- Nem tudom, ezt nem mondta.

- Na, látod.

- De ez nem azt jelenti, hogy sohasem akarja majd nyilvánosságra hozni. Fogadd el, hogy egyszer eljön majd ez a pillanat és törődj bele. Nem tudsz ellene mit tenni. És nem hiszem, hogy annyira rossz lenne, ha kiderülne az egész. Még csak egy kislány. Utálni biztosan nem fogják.

- Egyszer majd eljön ez a pillanat, de akkor, ha már szorosabb kapcsolatban állnak. És ha én is felkészültem rá.

- Attól függetlenül, még elmehetnénk apához ebédelni, senki sem vágná le rögtön, hogy Holly a lánya.

- Még átgondolom, jó?

- Rendben – sóhajtottam fel.

- És milyen lakásról van szó?

- Hát, Niallnek. Ideköltözik, hogy rendszeresen tudjon találkozni Hollyval, meg tudjon neked segíteni, amiben csak kell.

- Wow. Akkor eljön Londonból?

- Hát, átmenetileg – bólintottam. – A banda most úgyis szünete van, és amit ott kell csinálnia, azt megtudja itt is.

- És akkor elköltözöl? Innen tőlünk?

- Mi? – fordultam felé egy picit döbbenten. – Nem, vagyis nem tudom – válaszoltam zavartan. – Erről még nem beszéltünk. Mármint, cuccaim biztosan maradnak itt. Nem tudom Alexa.

- Hát rendben – sóhajtott. Mindketten Niallt és Hollyt néztük, akik immár egymással szemben ülve építettek a kockákkal és közben beszélgettek. – Tudod, megkönnyebbültem – szólt újra egy kis idő múlva Alexa.

- Mitől?

- Hogy tudsz erről az egészről. Meg hogy Niall is. Tudod, nem akartam én neked rosszat, mikor annyira az ellen voltam, hogy Niallel találkozgass. Csak makacsul féltettem a kis titkomat és Hollyt.

- Örülök, hogy megkönnyebbültél. Utálok veled veszekedni. Tudod, hogy nekem elmondhatsz mindent – hajtottam a fejem a vállára, mire ő a fejét az enyémre.

- Tudom Palm – sóhajtott fel, az én arcomra pedig egy mosoly kúszott. Már nem is tudom min idegeskedtem. Alexán egyértelműen nem kell többé. Megbánta, amiért ellenem volt, elmondott mindent és örül nekünk. Niall már most imádja Hollyt és ez hamarosan fordítva is így lesz.