58 - Utoljára

Halihalloo,

oiii Nalmernek sikerül tisztázniuk a helyzetet, még ha nem is az lesz a végkifejlett, amiben Niall reménykedik aztán ágyba bújnak és szórakoznak egy kicsit. ;) Remélem tetszeni fog, ne felejtsetek el pár sort hagyni a rész alatt!:) Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

Még mindig nagyon ideges voltam, de lassan kezdett a tudatomba kúszni a gondolat, hogy túlreagáltam az egészet. És talán tényleg így volt, de jelenleg nem érdekelt. Elővettem a naplómat, amit még akkor kezdtem el írni, mikor kiderült, hogy terhes vagyok, majd befeküdtem az ágyunk közepére. Hátamat a támlának támasztottam, aztán felnyitottam a könyvet és lapozgatni kezdtem az elejétől. Elmosolyodtam, mikor a beragasztott ultrahang képekhez értem, végül elolvastam a legutóbbi bejegyzést, mikor Saraval voltam a dokinál. A napló lenyugtatott, ahogy a gondolata a kicsi csöppségemnek is. Simogatni kezdtem a hasamat, majd felhúztam a pólómat és csupaszon meredtem rá. Nem sokkal később reagált is a kisbabám az érintéseimre, és megmozdult bal oldalt. Elmosolyodtam és odasimítottam a tenyeremet, aztán megsimogattam, mintha csak a fejét simogatnám. Nem voltam benne biztos, hogy még mindig ott volt –e a feje, hiszen az ultrahang már két napja volt és azóta rengeteget mocorgott odabent, úgy hogy simán kiköthetett a hasam másik oldalán a fejecskéjével.

- Ne haragudj, amiért megijesztettelek picinyem. Tudom, hogy nem szereted, ha ideges vagyok – beszéltem hozzá és közben tovább simogattam. Olvastam, hogy a babák általában ledermednek, ha érzékelik, hogy az anyukájuk ideges és megállnak a mozgásban. Az én kis kicsikém is rögtön abba hagyta a napi tornázást, amint felhúztam magamat odakint és szerettem volna megnyugtatni őt, hogy minden rendben van. – Ők nem értik, miért szeretnék felmondani, de nem is tudhatják, hiszen nincs akkora szerencséjük, hogy ilyen kisbabájuk lehessen, mint te. Majdcsak belátják, hogy nekem fontosabb vagy, mint a buta munka – mondtam halkan mosolyogva, és a kezemet mindig arra vittem, amerre éppen rúgott nekem egyet. Felkaptam a fejemet, mikor mozgást érzékeltem az ajtónál, végül rögtön vissza is pillantottam a pocakomra, míg Niall bejött és becsukta maga után az ajtót. A számat duzzogva előre nyomtam, hogy tisztában legyen vele, hogy még mindig nem békéltem meg, noha mikor befeküdt mellém és átkarolta a hasamat, a fejét pedig a mellkasomra fektette, már el is felejtettem, miért haragudtam rá.

Egy ideig feküdtünk csendben, miközben mindketten simogattuk a hasamat, eközben én a másik kezemmel Niall hajában turkáltam és próbáltam újra meg újra feltekerni rövid hajtincseit az ujjamra. Imádtam az ilyen perceket, mikor csendben pihentünk egymáson és volt alkalmam elmerengni, milyen lesz majd, ha megérkezik a kisbabánk.

- Palmer…

- Mhm.

- Nem akarok veszekedni – suttogta, én pedig lehunytam a szemeimet és elmosolyodtam.

- Hát akkor ne veszekedjünk – feleltem halkan.

- De szeretném, ha megbeszélnénk ezt – emelte fel a fejét a mellkasomról, mire az én szemeim is kipattantak, aztán egy ideges sóhaj hagyta el a számat. Muszáj volt elrontani a gyönyörű pillanatot.

- Mit akarsz megbeszélni rajta? – kérdeztem viszonylag higgadtan. Próbáltam is ehhez tartani magamat, már csak a kis csöppség miatt is.

- Nem akarom, hogy feladd a munkád, az álmaidat, a karrieredet, amiért olyan keményen dolgoztál – mondta, én pedig szándékosan nem néztem elbűvölő kék szemeibe.

- Én viszont felakarom adni – válaszoltam akaratosan, mire ő is felsóhajtott, de inkább volt egy szomorú sóhaj, mint ideges. Ismertem már annyira, hogy rá néznem sem kellett, a hangokból, amit hallatott és a testtartásából tudtam, hogy mit érzett.

- Nem, te nem akarod feladni, csak úgy érzed, muszáj a kisbabánk miatt – mondta.

- De honnan tudod, hogy én mit akarok, meg mit nem? – csattantam fel, aztán fentebb ültem és lehúztam a felsőmet a hasamra, mire elhúzta a kezét. – Lehet, hogy szerettem, amit csináltam, de az nem azt jelenti, hogy egész hátralévő életemben ezzel akarok foglalkozni – folytattam valamivel halkabban. – Arról nem beszélve, hogy elképesztően felelőtlennek és hülyének érzem magam, amiért hagytam, hogy meztelenül fotózhassanak, hogy olyan videók készüljenek rólam, ahol gyakorlatilag vonaglok az ágyon egy kibaszott szett miatt! Mondd, mégis hogy fogod neki elmagyarázni, hogy ez nem az, aminek látszik? Anyu fehérnemű modell volt, ezért muszáj volt, hogy az egész világ lássa a meztelenségét. Ez nem nagydolog édesem, ne is törődj vele.

- Megértem, hogy miért érzel így és, hogy aggódsz amiatt, amit majd mondani fogunk neki, de baby, addig még nagyon-nagyon sok időnk van, és kitalálhatunk, hogy mit mondunk azokra a fotókra.

- De én egyáltalán nem akarom, hogy a gyerekem úgy nőjön fel, hogy tudja, anyut mindenki más is látta meztelenül – motyogtam és hirtelen könnyek gyülekeztek a szemeimbe, majd folytak le sebtében az arcomon.

- De Palm, azok nem is teljesen meztelen fotók – mászott rám újra, és a kezeit az arcomra csúsztatta, miközben megemelte, hogy a szemeibe nézzek és a hüvelykujjaival letörölte a könnyeimet. – Semmi olyan nem látszódik belőled, ami rossz lenne.

- De azok a videók is… - zokogtam fel hangosan. – A VS –nek. Nem akarom, hogy valami ilyesmit lásson.

- Shht, baby – nyomta a száját a homlokomra, aztán még fentebb kúszott, majd a karjai közé húzott. – Lehet nem is fogja látni édesem. Mire olyan nagy lesz, hogy megérthesse, már régen nem lesz ez a téma. Aw, baby, kérlek, ne sírj, mert utálom, ha sírsz – ringatott. – Megijeszted a kis csöppségünket - cirógatta egyik kezével a hasamat a másikkal pedig az arcomat, miközben az ölében feküdtem és finoman jobbra meg balra dülöngélt velem, hogy lenyugodjak. Használt is, hiszen a zokogásom abba maradt és végül a könnyeim is elapadtak.

- Sajnálom, amiért kiakadtam és rád förmedtem – motyogtam. – Túlreagáltam a dolgokat, pedig te csak jót akarsz nekem.

- Ahogy Kimberly, és Sara is. Nem akart megbántani.

- Tudom – szipogtam.

- Megnyugodtál?

- Igen.

- És biztos vagy a döntésedben?

- Teljesen – bólintottam megerősítésképpen. – Tudom, hogy megtehetjük, hogy ne hosszabbítsam meg a szerződést és ne kapjak fizetett szabadságot az első három évben.

- Igen, erről egy pillanatig szó sem volt. Palmer, itt nem a pénzről van szó, hanem arról, hogy szereted csinálni, amit csinálsz. És nem akarom, hogy majd egyszer boldogtalan legyél amiatt, mert abba hagytad.

- Hát akkor majd újra kezdem. Tisztában vagyok vele, hogy nagyon fog hiányozni, de túlélem. Mert itt lesz majd a kicsi és felvidít majd.

- Ahogy én is – mosolyodott el, mire én is, aztán felnyújtózkodtam hozzá, hogy megcsókoljam finom ajkait.

- Ne aggódj amiatt, hogy boldogtalan vagyok, mert abban biztos lehetsz, hogy nem vagyok az. Melletted és a kicsi mellett soha nem is leszek. A barátaimmal pedig ezek után ugyanúgy fogok tudni találkozni, mint eddig. Lehet nem olyan sokat, de fogunk találkozni.

- Szerintem Sara totál benne lenne, ha felajánlanánk neki, hogy költözzünk össze – mondta, én pedig felkuncogtam és újabb puszit nyomtam a szájára.

- Biztosan – kuncogtam. – Nagyon haragszik rám?

- Dehogy haragszik rád baby. Senki sem haragszik rád.

- Akkor menjünk ki – mondtam szégyenlősen mosolyogva, majd felültem és az ágy szélére csúsztam. Közösen kimentünk, és kicsit elpirultam, mikor mindenki felénk kapta a fejét. Te jó ég, csak most látom, mennyire túlreagáltam az egészet, és ez annyira kínos. Basszus, szinte leordítottam Sara fejét. – Srácok, ne haragudjatok. Túl reagáltam az egészet és felbosszantottam saját magamat. Semmit sem gondoltam komolyan, amit mondtam.

- Ez azt jelenti, hogy nem szállsz ki? – kérdezte Sara, hangja tele volt reménykedéssel, szemei szintén felcsillantak. Utáltam magam, amiért mindjárt elrontom a kedvét.

- Nem – ráztam meg a fejem. – Azt az egyet komolyan gondoltam. Biztos vagyok benne. Kiszállok. És ne haragudj Sara, meg te se Kimberly, mert tudom, hogy úgy néz ki, mintha cserben hagynálak titeket, de nem ez volt a szándékom. Csak jobb lesz így mindannyiunknak. A kisbabámnak legalábbis biztosan.

Kicsi csöppségem rúgásokkal válaszolt arra, hogy gondoltam rá, én pedig körkörösen simogattam a hasamat, ott ahol megajándékozott.

- Dehogy hisszük azt, hogy cserben hagysz – állt fel Sara. – Istenem, nagyon szomorú vagyok és talán egy kicsit mérges is, de tudom, hogy miről van szó és megértem. De nehogy azt hidd, hogy ezzel letudsz koptatni.

- Soha nem koptatnálak le – ráztam meg vigyorogva a fejemet, mire ő is elmosolyodott és átölelt.

- Remélem, azért utoljára még visszajössz a kifutóra – tolt el magától, én pedig felnevettem.

- Persze, majd ha megszültem – bólintottam vigyorogva.

- Ami azt illeti, lenne itt egy hamarabbi időpont is – szólalt fel Kimberly, mire felé néztünk Sara pedig vigyorogva elengedett és lehúzott Kim mellé a kanapéra. Az iPadján máris nagyban virított a rózsaszín kiírás: VICTORIA’S SECRET FASHION SHOW LONDON 2020.

- Tessék? – kérdeztem vissza meglepetten.

- Hat showból amin vonulnál, hármat nyitnál, és ebben nincs benne a nyitó és záró buli. Mit mondasz? – vigyorgott Kim. – Elég méltó lenne befejezésképpen, nem?

- Mi az, hogy! De addigra úgy fogok kinézni, mintha lenyeltem volna egy görögdinnyét. Decemberre – kerekedtek el a szemeim, amint tovább olvastam. – Egy görögdinnye és egy fél.

- Ah, te meg a fázisaid.

- Én szeretem Palm fázisait – vigyorgott Niall, én pedig felkuncogtam.

- A szervezők tisztában vannak vele, ne aggódj. De téged akarnak szupermodell.

- Hűha – simítottam a hasamra a kezemet. – Nos, ha Niallnek addig sikerül hatnia a picire, aki nem rúgja szét a hasamat, amíg végig sétálok a kifutón, akkor, tőlem mehet. Igen. Utoljára – bólintottam vigyorogva.

- Oh, istenem, tudtam, hogy sosem utasítanád el! – visított fel Sara és átölelt.

- Palm, nagyon fogják sajnálni, amiért kilépsz. És én is sajnálom – csendült fel Kimberly szomorú hangja.

- Tudom. És én is. Ne haragudj – öleltem át őt is.

- Dehogy haragszom – mosolygott.

- És… hűha, hármat is én nyitok? Ez biztos? Mármint basszus, szét fogok pukkadni decemberre, nem hogy még nyolcszor fel is vonuljak a kifutón – a kijelentésemre mindenki felnevetett és én is elvigyorodtam, de már alig vártam, hogy december legyen.

- Igen, biztos – bólintott Kim. – Ebben a hónapban pihenhetsz és felkészülhetsz, mert novemberben kisfilm forgatás, fotoshooting…

- Igen, igen – bólogattam izgatottan. – Pihenek és felkészülök.

- Vagy inkább felkészíted a kicsit – mosolygott Harry, én pedig tovább bólogattam vigyorogva.

- Igen, őt is.

- Aztán kitudja, lehet mikor nagyobb lesz majd, és jelentkezik egy ügynökséghez, elmondhatja, hogy harminckéthetesen már VS fashion showon sétált végig – vigyorgott Louis.

- Igen. Ha kislány lesz – tettem hozzá vigyorogva, mire Louis játékosan megforgatta a szemeit és felhorkantott. – Belőlem nem húzod ki Tomlinson – vigyorogtam rá.

- Hát azt vettem észre – morogta durcásan, mire mind felnevettünk. Niallre pillantottam, aki szintén mosolyogva nézett rám, és tudtam, hogy azt akarja mondani, hogy alig várja, hogy lásson odafent a kifutón a kis csöppségünkkel. Ezután Sarara pillantottam, aki máris totál beleélte magát az egészbe és Kimberlyvel csacsogott a bemutatóról, miközben még mindig szorosan mellettem ült és a kezemet szorongatta. Istenem, elképesztően fog hiányozni a hülye feje és tudom, hogy kicsi csöppségem is nagyon fogja hiányolni a keresztanyukáját.

*

Mosolyogva figyeltem, ahogy Niall bejött a szobába, miközben a törülközőjével még a haját törölte szárazra. Felsőteste tökéletes volt, és ennyi év után is a világ legdögösebb pasija volt számomra. És terhesen csak annyit kell tennie, hogy megjelenik előttem félmeztelenül és rögtön levesz vele a lábamról.

- Gyere ide – nyújtottam ki a kezeimet mosolyogva felé, mire elvette a feje elől a törülközőt és kisfiúsan vigyorogva ugrott be végül mellém az ágyba. Elkuncogtam magam és magamra húztam, majd rögtön összetapasztottam ajkainkat. Félig rám ereszkedett, de nem teljesen, ami egyáltalán nem tetszett, ezért felé emeltem a csípőmet és hozzá dörgöltem magamat. Elnevette magát, ezért megszakadt a csókunk, de én kihasználtam az alkalmat, a fogaim közé kaptam az alsó ajkát és szívni kezdtem.

- Palmer – kuncogott továbbra is, aztán elhúzódott tőlem, én pedig végül elengedtem az ajkát és lihegve vártam, hogy újra megcsókoljon. – Annyira szeretlek, tudod? – csók helyett orrát az enyémnek dörgölte, mentolos lehelete pedig az arcomnak csapódott.

- Tudom. Én is téged. És most csókolj meg – követelőztem, mire újra elnevette magát, aztán incselkedve végig puszilta az orromat, majd csak lassan tért le a számra. Én ehelyett durván válaszoltam neki, és szinte rögtön áttoltam a nyelvem a szájába. Felnyögött, közben pedig jobb kezét elindította testemen és ott simogatott, ahol csak ért, míg a másik alkarján a fejem mellett támaszkodott. Csókja lángra lobbantotta a testemet, csípőm magától billent az övé felé. – Niall – motyogtam, miközben elhúzódtam tőle lihegve és az ajkamba harapva élveztem, ahogy nedves csókokat szór el a nyakamon. – Akarlak – sóhajtottam fel és a csípőmet újra felé mozdítottam. Éreztem, ahogy elmosolyodott a bőrömön, majd felemelte a fejét és végig nézett rajtam.

- Olyan kívánatos Mrs Horan – mondta, mire elvigyorodtam, majd a kezeimet a melleim mellé szorítottam, így összenyomtam azokat. Niall felmorgott, aztán rögtön lerogyott rám és csókjait a mellkasomon folytatta megduzzadt melleimre. Az egyik változás a hasam mellett, ami tetszik a terhességben. Felnyögtem, mikor óvatosan szopogatni kezdte a mellbimbómat, míg a másikkal a másik mellemet masszírozta. A hátam ívbe feszült, ezzel még jobban az arcába nyomtam a melleimet, de nem érdekelt. A szemeim hátrafordultak az élvezet miatt, míg egy kéjes nyögés hagyta el a számat, ahogy egyre csak szívta a mellemet, a vágy pedig az egész testemből, le abba az egy édes pontba áramlott.

- Niall – kiáltottam fel, mire vigyorogva elhúzódott tőlem és te jó ég. Olyan rohadt dögös volt azzal a mocskos vigyorral az arcán. Az ajkai csillogtak a nyálától, szemeiben égett a vágy. – Akarlak, most! – mondtam, aztán újra lehúztam magamhoz és sebesen megcsókoltam. Közben kezeimmel próbáltam leügyködni róla az alsónadrágot, de mivel nem ment, ezért simán a kezeim közé vettem hímtagját. A számba sóhajtott, majd bele is harapott, miközben én finoman kényeztettem. Lerugdosta magáról a gatyát, majd a bugyim is hamar ugyanarra a sorsra jutott, mint az alsója és máris meztelenül feküdtem alatta. Elvigyorodtam, mikor a tekintetünk összetalálkozott és újra hevesen megcsókoltam. Egyik kezét végig húzta, a melleimtől kezdve a hasamon át végig le oda, ahova már annyira akartam őt, és mindkettőnkből egy nyögés szakadt fel, mikor ujjai ajkaim közé csusszantak. Az alsó ajkamba haraptam, miközben a kezemmel megszorítottam a tarkóját és a szájába nyögtem, ahogy lassan mozgatni kezdte a mutatóujját bennem. Társította a középsőt is, én pedig kéjes nyögésekkel adtam tudtára, hogy rohadtul tetszik, amit művel velem.

- Mindig tökéletesen készen állsz rám baby, nekem semmi dolgom nincs – mormogta megduzzadt ajkaim közé, én pedig újra rászorítottam a tarkóját, míg a másik kezem a hátán pihent, így belemélyesztettem körmeimet. – Aaah – szisszent fel, aztán kihúzta az ujjait és egy másodperc alatt bennem volt. Meglepetten felnyögtem, a számat nyitva hagytam, miközben vártam, hogy további hangok jöjjenek ki rajta, de a torkomon akadt minden szó. Annyira mélyen volt bennem és olyan jól kitöltött, hogy semmit sem tudtam kilehelni a számon. Olyan erotikus és intim volt ennyire közel éreznem magamhoz, miközben a hasam ott dudorodott közöttünk és a picikém valószínűleg szundíthatott odabent. Niall mormogott valamit, amint megmozdította a csípőjét és lökött egy erőset, mire végre egy kiáltás szaladt ki a számon. Fejemet a nyakába temettem és az egyik kezemmel szorítottam magamhoz, miközben a nyögéseim újra meg újra a nyakhajlatában haltak el. Ő is folyamatosan morgott, ami szexibb volt bármilyen hangnál. A csípője mágnesként vonzotta az enyémet, fogalmam sincs, hogy volt képes rá, de minden egyes lökésével úgy éreztem, hogy még mélyebbre és még mélyebbre hatolt bennem. Sikoltásom a nyakába halt el, ahogy átadtam magam az orgazmusnak és hagytam, hogy átvegye a testem felett az irányítást. Megremegtem, tetőtől talpig libabőrbe burkolóztam, na meg Niall izzadságban fürdött testébe. Fáradtan rám rogyott, miközben egy sóhajt hallatott, végül egy puszit nyomott a nyakamba, majd egy kis idő után felemelte a fejét és egy puszit nyomott a számra. Végig simított rajta a hüvelykujjával, miközben lassan kihúzódott belőlem és mellém feküdt. Felé fordultam és tovább tanulmányoztam az arcát, miközben az ujjamra újra meg újra feltekertem egy rövid hajtincsét. Ő is az arcomat nézte, mutatóujjával pedig végig rajzolta a vonalaimat. Lehunyt szemekkel élveztem, ahogy cirógat és egy perc alatt elnyomott az álom.