59 - Angyalka

Halihalloo,

emlékeztek az első VS részre? Mikor Nalmer rosszban volt, Niall mégis elment megnézni Palmert? Nos, hoztam nektek még egy VS részt, a maiban viszont már Mr. és Mrs. Horan szerepel és természetesen baby Horan. Basszus, hogy szalad az idő.:( Utolsó előtti rész, remélem tetszeni fog!:) Jó olvasást! Xx♥
P.S: HAPPY BIRTHDAY TO MY MAN. I LOVE YOU NIALLER.♥♥♥

PALMER HORAN

Egész éjszaka forgolódtam és nem tudtam aludni, ezért valószínűleg fent tartottam Niallt és a picikémet is a pocakomban. Nem tehettem róla, nagyon ideges voltam és egyben féltem a mai naptól. Ezer dolog lepörgött előttem, hogy mi történhet rosszul, persze olyan egy se jutott eszembe, amiért talán várhattam is volna a mai bemutatót. Éjszakai alvatlanságom eredményeként pedig csak tíz órakor ébredtem meg, amiért nagyon letoltam Niallt.

- Basszus, basszus, már rég készen kéne lennem! – sipítoztam, miközben a fogaimat mostam rohamtempóban. Szinte az összes fogkrémet lenyeltem, mivel fogmosás közben kiáltozok a férjemmel, aki szándékosan nem ébresztett fel. Miután kiöblítettem a számat, megmostam az arcomat még egyszer, és visszasiettem a Niall hálószobájába. – Ugh, remélem tele lesz fotósokkal meg rajongókkal és még később jutok be – mosolyogtam negédesen Niallre, aki csak felém dobálta a ruháimat.

- Jól van, tudom, sajnálom, de nem aludtál egész éjszaka és nem akartalak felébreszteni – mondta, én pedig villám gyorsan ugrottam bele a leggingsbe és a fehér pólóba, amin VSFS London 2020 felirat állt és extra nagy méret volt, hogy beleférjünk a kis csöppségemmel.

- A táskám?

- Lent van. Gyerünk baby – mondta, én pedig utoljára körbe néztem a szobában, majd lesiettünk a földszintre. Niall felkapta a kocsi kulcsot a telefonjával együtt, míg a táskámat a vállamra akasztotta, a smoothiemat meg a kezembe nyomta és kitolt a garázsba. Ahogy elindultunk csörgött is a telefonom, én pedig az ajkamat rágcsálva vettem fel Saranak.

- Palm, basszus, hol vagy már?

- Úton. Tíz perc – raktam is le, Niall pedig a gázra taposott.

- Palm, haragszol? – kérdezte óvatosan, én pedig idegesen felsóhajtottam.

- Igen. Nem. Nem tudom – ráztam meg a fejemet.

- Figyelj édes, nem kell miért aggódnod, minden rendben lesz.

- De Niall, mi van, ha elkezd majd rugdosni a kifutó közepén? – simogattam a hasamat.

- Ha rugdosni is fog, akkor majd grimaszba torzul az arcod, de mi más történhetne még? Mindenki tudja, hogy nyolc hónaposan rohadtul nem egyszerű fel és le járkálgatni a kifutón. Nekik kell örülniük, hogy egyáltalán elvállaltad!

- És mi van, ha elesek? – kérdeztem teljesen beparázva.

- Baby, évek óta ezt csinálod, nem fogsz elesni – mosolygott rám megnyugtatólag. – Na, ne izgulj. Minden rendben lesz. Gyönyörű leszel. És idegeskedés helyett, próbáld kiélvezni az utolsó pillanatokat. Mert egy pár évig biztos, hogy a kis szörnyetegünk nem fog kifutó közelébe engedni – mosolygott.

- Vagy lehet, egyáltalán nem sétálok többet végig egy kifutón sem – mondtam magam elé meredve és hirtelenjében elöntöttek az érzelmek.

- Csak akkor lehet, ha te döntesz így. Én, nem tartalak vissza. És amint a kicsikénk nagyobb lesz, ő sem.

- Majd meglátjuk – mormogtam, aztán Niallre néztem. – Mész ugye Hollyék elé a reptérre?

- Persze – bólintott. – Meg jönnek anyuék is.

- Akkor jó – motyogtam. – Remélem tényleg minden rendben lesz.

- Az lesz baby. Ne aggódj. Basszus – húzta el a száját, én pedig rögtön előre fordítottam a fejemet és szembe találtam a tömeggel, ami már felgyülekezett a bejáratoknál. – Biztos, hogy a hátsón nem tudunk bemenni?

- Mondtam, hogy nem mert a kellékeket hordják onnan. Oké, nem baj, te ne szállj ki. Nincsenek sokan, simán bemegyek.

- Dehogynem, bekísérlek – parkolt le, mire pár biztonsági őr rögtön felénk indult. Segítettek kiszállni, aztán miután Niall mellém került elindultunk befelé. Mosolyogva integettem a rajongóknak, aztán besiettünk az épületbe. Ha akartam se tudtam volna olyan gyorsan menni, hiszen a hasam egyáltalán nem engedte.

- Basszus, mi lett ebből a helyből – nevetett fel Niall.

- Lehányta a VS – vigyorogtam rá. Mindenütt operatőrök, sminkesek és fodrászok szaladgáltak modellekkel karöltve, az egész hely rózsaszínben pompázott, és ahogy megérkeztünk a sminkesek és fodrászok hatalmas termébe, alig pár modell volt már csak bent. – Megyek, fel kell tenniük a ruhámat. Vigyázz kifelé – nyomtam egy gyors csókot a szájára.

- A rózsaszín szőnyegen találkozunk – vigyorgott és megint megcsókolt. – Vigyázz a kis görögdinnyémre.

- Meglesz – vigyorodtam el, aztán átvágtam a termen a lekerített öltözők felé, és egyszerre három ember ugrott nekem.

*

Miután lezavartuk a főpróbákat, átöltöztünk a rózsaszín szőnyeges fehérneműkbe és természetesen rózsaszín köntösökbe. A sminkünk és hajunk is készen volt, ezért pihenhettünk, mielőtt elkezdődhetett volna az egész show. Én természetesen ezt a kis szünetet arra használtam ki, hogy üljek a seggemen és a svédasztalt dézsmáljam. A modellek nagy része nem tudott megülni egy helyben, az izgatottság miatt, így volt az, hogy ők már a folyósokon bóklásztak, hogy elsőkként léphessenek ki a szőnyegre. Két oldalamon Sara és Romee ült, de velünk volt még Josephine, és a Little Mix, hiszen ők voltak az idei show egyik előadói. Még pár évvel ezelőtt ismerkedtünk meg egy díjkiosztó eseményen, ahova elkísértem a srácokat, és szinte rögtön egy hullámhosszra kerültünk és rengeteget beszélgettünk, meg nevettünk egész este. Telefonszámot is cseréltünk a lányokkal, aztán Niall elvitt egy koncertjükre, hiszen oda voltam a zenéjükért is. Onnantól pedig ha időnk akadt, mindig egymásra írtunk és lebeszéltünk egy találkát, még ha általában egyszerre mind a négyőjükkel nem is tudtam találkozni.

- Hideg szőlő és forró olvasztott csokoládé egyszerre isteni – nyögtem fel, miközben felpakoltam a lábaimat az előttem lévő kis asztalra. – Hamarosan el kell vennetek tőlem, különben betegre eszem magam – mondtam, miközben újabb szőlőszemet mártottam a csokiba, majd bekaptam azt.

- Vagy úgy jársz, mint én és leeszed magad csokival – morgott Jade, mire felkuncogtam és még jobban a tányérom fölé hajoltam, nehogy tényleg leegyem magam.

- Miért nem lepődöm meg – sóhajtott fel Jesy, mire Jade csak egy csúnya pillantást küldött felé, amin még jobban nevetnem kellett, de ezt a kis csöppségem nem találta olyan jónak, ezért egy rúgással véget vetett neki.

- Oh – kerekedtek el kicsit a szemeim, majd egyik kezemet oda csúsztattam, ahol megrúgott, közben pedig picit fentebb ültem a kanapén és levettem a lábaimat is az asztalról. – Oké, Horan, nem akar több csokis gyümölcsöt – dörzsöltem körkörösen a hasamat, közben pedig leraktam a tányért és kihúztam a hátam, miközben továbbra is simogattam a hasamat.

- Nem csodálom, már minden félét összeettél. Amíg vége nincs shownak, nincs több kaja, értetted? – anyáskodott felettem Sara, én pedig elvigyorodtam és a lányokra néztem, akik szintén vigyorogtak.

- Értettem. De vizet azért ihatok? – pislogtam rá ártatlanul. – Perrie, ideadnád az üveget? – nyújtózkodtam felé, mire mosolyogva átnyújtotta. – Köszi – sóhajtottam fel.

- Igen, de ne sokat, mert akkor meg állandóan a vécére kell menned és arra meg nem lesz időd.

- Jól van Sara, tudom, hogy kicsit labilis vagyok, nem kell még egyszer elmondanod – nevettem fel a többiekkel együtt.

- Én kedvelem a terhes Palmet – vigyorgott Leigh.

- Pft, mert a nem terheset nem? – cüccögtem.

- De, persze, hogy azt is – nevetett fel. – Csak nem tudom. Terhesen más vagy.

- Ha nem akarna szétpukkadni, akkor tuti, hogy nem üldögélne itt ilyen nyugodtan mellettem – dőlt nekem Romee, miközben átkarolt a kezeivel és szintén a pocakomat kezdte simogatni.

- Igaz. Akkor táncolnék és pattognék. Gyerünk lányok, énekeljünk – csillantak fel a szemeim és vigyorogva néztem Perriere, aki rögtön bele is kezdett a Touch –ba, mire vigyorogva bekapcsolódtam hozzá. A végén persze totál artikulálatlanul és őrülten ordítottuk a szöveget, kivéve Jadet, aki még mindig evett és ezért szegényt kegyetlenül kiröhögtük. Végül aztán eljött a kezdés ideje, így szóltak, hogy elindulhatunk mi is az ajtók felé. Mivel én elég lassan haladtam, ezért a csajok is lassan jöttek velem és elképesztően jól esett, hogy így figyeltek rám és segítettek mindenben. Végül az ajtók előtt még végig néztünk utoljára egymáson, hogy mindenkin jól feküdt –e a fehérnemű, a köntös és, hogy a frizura meg a smink is rendben volt –e. Ezután végre kinyitották az ajtókat, mire berobbantunk a rózsaszín szőnyegre a vendégek és családtagok közé. A kamerák eszeveszettül vakuztak és kattogtak az szőnyeg előtt elkerített részen, de már egyáltalán nem rémisztettek, vagy vakítottak el. Jesyék eltűntek a tömegben, ahogy Josephine is megtalálta a vőlegényét, így Romeeval és Saraval maradtam az oldalamon, mint minden VS fashion showon. Mi mindig együtt mozogtunk és elég nehezen tudtak minket elszakítani egymástól.

Kiszúrtam Niallt és anyáékat nem messze tőlünk, így arra indultunk el. Már Niall is messziről észrevett, a vigyora levakarhatatlan volt az arcáról, akárcsak az enyém, és ahogy közelebb értünk hozzájuk, végig nézett rajtam tetőtől talpig. Elpirultam, aztán a lányok elengedtek, mikor felfedezték a barátaikat, és én is Niall elé tipegtem szégyenlősen. Kezeit rögtön a derekamra csúsztatta, én pedig neki dőltem és mélyet szippantottam isteni aftershavejéből. Noha még mindig elképesztően ideges voltam, a jelenléte és ölelése sokat javított az állapotomon.

- Elképesztően nézel ki – mosolygott, aztán nyomott egy rövid csókot a számra. – Jól vagytok? – csúsztatta a kezét a hasamra.

- Igen, persze – bólintottam. – Mondjuk, egy kicsit teleettem magam a svédasztalból, de jól vagyok – motyogtam a fülébe, mire felnevetett, aztán nyomott egy puszit a halántékomra és elengedett, majd átadott anyáéknak.

- Palm! – kiáltotta Holly, mire csillogó szemekkel fordultam felé és aztán már belém is csapódott és átölelte a pocakom.

- Szia Holls – vigyorogtam. – Minden rendben van? Jól utaztatok?

- Igen – bólintott, az állát megtámasztotta a hasamon és úgy nézett fel rám vigyorogva. – Nagyon szép vagy.

- Aw, köszönöm édesem – simítottam végig kuncogva az arcán. – Te is nagyon csinos vagy.

- A kisbaba jól van odabent? – nyomta a fülét a hasamra.

- Mit mondasz, minden rendben van vele? – kérdeztem pár pillanattal később, mire újra felnézett rám és egy hatalmasat bólintott.

- Igen, jól van. Ő is azt mondja, hogy nagyon szép anyukája van.

- Aw édesem – hajoltam le hozzá, aztán nyomtam egy puszit az arcára. Átöleltem Alexát is, aki szintén aggodalmaskodott egy sort, majd tovább adott Mauranak és Bobbynak.

- Gyönyörű vagy kincsem – dicsért kedvesen mosolyogva Maura.

- Köszönöm – mosolyodtam el. – Ti is nagyon jól néztek ki.

- Minden rendben van a kicsivel? Rugdalózik?

- Nem régen hagyta abba, szóval szerintem elaludt – kuncogtam fel. Eközben megéreztem Niall kezeit újra a derekamon.

- Megérkezett Louis, Danielle meg Harry is – mondta hátulról a fülembe, mire körül néztem, aztán már ki is szúrtam a srácokat, amint felénk tartottak. Ők is részesítettek egy ölelésben, aztán körülvett a Sampaio család és Romee anyukája, valamint apukája is megtalált.

- És, izgulsz? – kérdezte vigyorogva Louis, amint visszakerültem köréjük.

- Ah, mi az, hogy – sóhajtottam fel. – Jelenleg alszik, ajánlom neki, hogy ne kelljen fel az elkövetkezendő órákban.

- Minden rendben lesz Palm, ne aggódj – szorította meg a kezeimet Danielle, én pedig hálásan mosolyogtam rá.

Ezek után elkezdtek minket terelni vissza a fotósok kereszttüzébe, így miután ezerféleképpen pózoltunk a szőnyegen, újra elbúcsúztam a szeretteimtől és barátaimtól, akik mind eljöttek támogatni engem, majd visszaindultunk az épületbe, hogy mindenki belebújhasson a nyitó számhoz készített fehérneműjébe.

*

El sem akartam hinni, hogy vége mikor Romee és Sara a közös öltözőnk felé rángatott és beértünk a csendes szobába. Az ajtó elzárta tőlünk azt a hatalmas hangzavart, én pedig a felső ajkamat rágcsálva rogytam le a kanapéra.

- Aw, Palm annyira édes voltál ezzel a pocakkal a kifutón! – jött felém vigyorogva Romee, aztán leült a jobb oldalamra.

- Komolyan, mindenki imádta – mondta Sara. – Látod, minden rendben ment, felesleges volt annyit aggódnod. A pici végig jól viselkedett, mert tudta, hogy az anyukájának ez fontos – ült le a másik oldalamra, aztán a kezét a hasamra rakta, majd nyomott rá egy puszit.

- Aha – préseltem ki magamból nehezen.

- Most meg mi a baj? Nem örülsz? – kérdezte halkan Romee, mire Sara is kiegyenesedett és aggódva nézett rám.

- Palm, mi a baj? – kérdezte barna hajú barátnőm, én pedig felpillantottam rá, és ezzel el is szakadt a gát, ami eddig a könnyeimet tartotta. Az ajkam megremegett és szomorúan néztem a lányokra. – Most meg miért sírsz baby? Héj, mi a baj? – vont a kezébe Sara.

- Vége van – motyogtam, aztán egy zokogás hagyta el a torkomat és a fejemet Sara mellkasának döntöttem.

- Oh, édesem. Ne sírj Palmer, nem muszáj ennek az utolsó alkalomnak lennie – simogatta a hátam Sara, én pedig a könnyeim miatt csak homályosan láttam az arcát.

- T-tudom, de… n-nem hiszem, hogy visszajövök. És s-sajnálom – zokogtam, ők pedig szorosan átöleltek. A sok idegesség és kétség lassan kezdte elhagyni a testemet és egy idő után olyan megkönnyebbültnek éreztem magam, mint már régen nem. Ezzel együtt a könnyeim is elapadtak és kész volt a fáradtság átvenni a testem felett az uralmat. Örültem, amiért csak sírnom kellett ahhoz, hogy minden kétség és stressz eltávozzon belőlem.

Miután kisírtam magam, készülődni kezdtünk és a lányok végül megdöbbentő eredményt varázsoltak. A ruha, amit egy kedves tervező barátomtól kaptam, teljesen rám omlott és tökéletesen állt a pocakomon. Földig ért, eltakarta a lapos talpú szandálomat. Az ujjai hosszúak voltak, és minimális dekoltázst mutatott, amiért még sima melltartó is maradhatott rajtam és nem kellett egy ragacsosra lecserélnem. A hajamat feltűzte Romee, és csak két hullámos tincs maradt elől az arcom két oldalán. A ruha teljesen fehér volt, ezért kiemelte a kék szemeimet, amik még mindig kicsit túl nagynak tűntek a sírásom miatt. Sara rajtam hagyta a sminket és csak a szájfénnyel ment át egy párszor az ajkaimon. N betűs nyakláncom a mellkasomon pihent, a gyűrűim pedig újra meg újra megcsillantak a fényben a kezemen. Fülemben egy pár csepp fülbevaló pihent, amit még anyától és apától kaptam születésnapomra.

A lányok is elkészültek és miután vagy ezerszer rákérdeztek még, hogy minden rendben van –e, és hogy mehetünk –e ki, végre kiindultunk. Kismillió interjút adtam, és kismillió képhez pózoltam újra, mire végre kocsiba ülhettünk és elindulhattunk az after partira. Niallel, a szüleivel és az enyéimmel ültünk egy kocsiban, míg Alexa, Holly, a nővéreim párjaik és Chase egy újabb kocsiban ültek. Fáradt voltam, éppen ezért azt beszéltük meg Niallel, hogy csak addig maradunk, amíg elmondják, a beszédeket utána pedig hazamegyünk.

És bár megfogadtam még az öltözőben, hogy az este folyamán többet nem fogok sírni, lehetetlen feladatnak bizonyult, főleg akkor, mikor Sara tűnt fel a színpadon és megkaparította magának a mikrofont és rám vezette a tekintetét. Már az első mondatainál könnyeztem, mert persze az egész beszédféleséget nekem mondta. Eközben hátulról Niall támogatott, míg a barátaim körbe álltak és szintén könnyes tekintettel búcsúztak el tőlem. Biztos voltam benne, hogy ezért később még kifogom Sara nyakát tekerni, de ekkor feltűnt a színpadon Kimberly, és további fejesek, akik leszerződtetek a céghez. Végül rájöttem, hogy Sara ide vagy oda, ez a kis búcsúztató féleség így is úgy is meglett volna tartva. Az egyetlen szerencséje volt mindenkinek, hogy nem hívtak fel a színpadra, különben biztosan kaptak volna tőlem rendesen. Sara felsorolta az összes nagyobb sikeremet, miközben mögötte a vásznon képekből összeállított kisfilm futott. Valószínűleg lesírtam az összes sminkemet, de egyáltalán nem érdekelt, miközben hallgattam a legjobb barátnőmet és a képeket néztem mögötte. A kezeimet Romee és Josephine szorongatta, de szorosan mellettünk volt Jasmine, Gigi, Bella, Stella, Kendall és Martha is. Mikor később este lefeküdtem az ágyba, még akkor is a fülemben csengtek Sara beszédének utolsó szavai: „Palmer Horan, mindig is egy Victoria’s Secret Angyalka maradsz, bármi is történjen.”